Barátunk és kollégánk,
Tóth János solymász avagy
Madársuttogó emlékére(2012)

7 évvel ezelőtt dobbant utolsót a szíved. Nem is tudjuk, hogy történhetett ez meg Veled. Akkor sem hittük el. Valahogy nem ment. Hiszen egész nap jöttél- mentél, tetted a dolgod, mondtad a magadét. Most például azt mondanád, szinte hallom: Attól, hogy ott pötyörészel, szerinted a madár az rendben lesz? Vagy esetleg cifrábban fejeznéd ki magad: Na, kartársnő, téged meg ezért fizetnek, vagy mi van? Már mindenkit elláttál, megetettél? Utáltad. Ki nem állhattad a számítógépet, a mobilokat. Szerinted nem volt rá semmi szükség.
Még hogy facebúk, meg gugli. Hiszen a madár ott van élőben, nem online. Ja, hogy fáj a kezed? Azt mondod az ölyv rádfogott? Ezerszer elmondtam, ez itt nem a homokozó! Ott az a szerencsétlen kesztyű, miért, szerinted miért van ott? Vedd fel és nem fog rád a madár, ez ilyen egyszerű. Akkor majd a kesztyűt fogja. Vagy mi van veled, te is most vagy itt először? Ezek vadmadarak, csípnek, marnak, hiszen félnek, na! De, ha nem értesz hozzá, mit nyúlkálsz oda? És ne akard megsimogatni! Nem kutya ez, hanem madár. Majd veszek neked legót, azzal elleszel. Hol van a szürke vödör? Ezerszer elmondtam, ha elviszed, hozd is vissza! Nem fogom egész nap keresgélni. Szerinted erre van időm? Várnak a madarak!
Bárcsak hallhatnánk még ezt a zsörtölődést. Láttuk mindannyian, belül mosolyogtál. Akárhogy, akárkinek mondogattál meg, a szemed mindig nevetett. Így szerettünk, mert tudtuk jól, morgolódsz persze, de a szíved arany! Tele voltál szeretettel, gondoskodással, mosolyokkal, és hozzáértéssel.
  A madár az első! Meg a második! És a sokadik is. Ha a madár rendben van, akkor jövünk mi.
Ennyi, ez ilyen egyszerű. Látod, megjegyeztük, megtanultuk. (És lehet, azt is látod, hogy még mindig könnybe lábad a szemünk.)
Talán meg sem érdemeltünk.
Hiányzol nekünk, tudod?

Németh Mónika