A madárkórház életében most valójában az uborkaszezont éljük szeptembertől márciusig. Ebből a szeptember tényleg az, ilyenkor tudtunk elmenni őszölni, de az októberben megérkező vándormadarak már tudnak feladatot adni, különösen a darvak százezres tömege, melyből számukhoz képest csak töredéke kerül hozzánk, de komoly leterheltséget ad a mai napig. Korábban már beszámoltam a sólyomszárny- és daruláb műtétekről, melyhez hasonlót naponta csinálok. Legutóbb tegnap érkezett egy szárny- és lábtörött fiatal daru Szegedről. 6-óra után kaptam a hívást a szentesi mentőállomásunkról, hogy a szegedi daru friss, nyílt törésekkel érkezett, konzerválták, azaz pár órára, fertőtlenítve, kiszáradás ellen nedvesen tartva, további károsodást megelőzően bekötözve, a szállítás idejére stabil állapotban tartották. A gyors, és teljes rehabilitáció érdekében azonnali beszállítást kértem. Önkéntesünk, Udvardy István azonnal indult Kiskunfélegyházáról Szentesre, és este fél 10-kor 200 km után meg is érkezett a daruval Hortobágyra. Azonnali műtét, e kései órában jobb híján ő volt az asszisztencia. 
A sebből 10 cm-re kiálló csupasz alkarcsontok három részre törve, a velőüregben is több cm mélyen földdel szennyeződve, izmok, inak szakadva, még ebben jártas szakember számára sem volt kicsit se biztató, de a frissesség miatt azonnali műtét járt ki neki a gyógyulás bármilyen esélyével. A csontok szennyeződésektől való megfelelő letisztítása fontosabb ilyenkor, mint a korrekt rögzítés. Hosszadalmas volt, az antibiotikumos infúzióval való le- és átmosás egy órán át tartott, de mindkettő sikerült. A csontokat felfűztem, mondhatom akár bravúrosan sikerült, stabilan tartottak a velőűrszegek, izom- és ínvarrás, sebzárás, antibiotikum, rögzítőkötés, jöhet a nyílt csűdtörés, ha még belefér a másfél órába, ami kritikus időszak madárműtéteknél. Mert ezen az időn túl, ha leáll a légzés, mert le szokott, 5 perc van az újraélesztésre. Ha a szív is leáll, akkor vége. A törött csűdnél tartottunk, amikor sebtében kiképzett aneszteziológusom, István, jó érzékkel észre véve jelezte, hogy gyengül a légzés. Olyannyira, hogy pár másod percen belül teljesen leállt. Azonnal megkezdtem a reanimációt a mellkas ütemes összenyomásával, közben a fonendoszkóppal próbáltam a szívverést meghallgatni, de nem volt mit. Leállt a szív, melyet eddig csak egyetlen egy alkalommal sikerült beindítani egy solymász egzotikus vörösfarkú ölyvén évekkel ezelőtt. Negyedóra szívmasszázs és lélegeztetés után sikerült! A szív beindult, gyorsan és erősen. Újabb negyedóra alatt a légzés is visszatért. Nagy volt az öröm. Amikor stabilizálódott, abbahagytuk a mellkas nyomkodását, és gyorsan befejeztem a csűdcsont nyílt törésének velőűrszegzését. 
A fixateur majd máskor, az nem fér bele. Egy percem volt rá, amikor ismét leállt a légzés, a szívvel együtt… A francba. Szívmaszszázs, másodpercek alatt hosszú tűvel adrenalin a szívbe, infúzió a csontba, mesterséges lélegeztetés egészen addig, amíg a pupilla teljesen ki nem tágult, és még utána is, hátha… amíg a szájon már kialakult a hullamerevség. Éjfél volt. Istvánt vigasztaltam, sajnos sokszor van ez így. Megpróbáltuk, nem sikerült. Szomorúan indult vissza 200 km-re. Előtte ellenőrizte az olajat és a vizet a kocsiban. Nekem még nem ért véget a nap. Nem érek rá gyászolni. A négy napja fekvő másik daru ötödik infúzióját kapja a lábszárcsontba rögzített kanülbe. Ha holnap nem áll fel, már nem is fog. Délután kérdeztem munkatársaimat, hogy mi újság? A daru mindjárt meghal, mondta Tünde. Hogyhogy? Már egész jól volt tegnap… Na ne már! 
Nem megyek sehova, pedig már jár a motor a kocsiban. Szőlőcukros, Duphalit-os infúzió szteroiddal, koffeinnel azonnal a csontba. Na ugye, hogy nem hal meg? Antibiotikum, vitamin, óránként 50 ml infúzió lassan. Egyre jobban van. Felállítom. Majdnem akkora, mint én. Átölelem, úgy tartom. Ezt csináljuk napok óta. Naponta többször tíz percig. Próbáljuk léptetni, hagyjuk, hogy segítsen a szárnyával egyensúlyozni. Ha nem áll fel, pár nap után meghal. Elgémberedett lábait egyenesben térdemmel tartva, közben nadrágom a daru bélsarával szennyeződik. Zöld csíkok a barna nadrágon az epétől. Kit érdekel… észre sem vettem, csak mások az adventi gyertyagyújtás alatt a templomban... Most éjfél után az ötödik infúzió. A nadrág ugyanaz, azóta nem volt idő átöltözni. Térdemmel tartom a lábát. Négy napja nem evett. Nagyon sovány. Pedig előtte az étel, mégsem eszi. Kollégáim többször próbálták etetni, de kirázta a csőréből a kukoricát. Nekem nem. Egyenként masszírozom le a szemeket a nyelőcsövén a begyéig. Tizennégyet sikerült. Egy kis vizet fecskendeztem a szájába, meg még egy kicsit, meg még egy kicsit. Lenyeli. Úgy tűnik, erőre kapott. Egy óra múlva majd visszajövök, és megint lemasszírozok pár szemet a torkán.
Dr. Déri János állatorvos
