Ha nem írogatunk, nem posztolgatunk, az azt jelenti, hogy dolgozunk és nem érünk rá írogatni. Én végképp nem. Sem a facebookon, sem a honlapon, nem is az én dolgom, Balázs fiam, Veres Hajni és Konyhás Pista feladata lenne a kommunikáció, de ők is dolgoznak és nem érnek rá mindenre. A rám vonatkozó szakmai részt nekem illene és kellene, ha két műtét között, vagy a nap végén lenne rá energiám, ami ritkán sikerül. Nem napi egy-két esetünk van, melyet megosztva várhatnánk a lájkokokat a cukiságra, a respektet a helytállásra, vagy a drukkolást a beteg túlélésére, hanem napi 20-30 beteg, és a bent álló 300 utókezelést igénylő ápolt. Ha mégis találkoznak egy-egy beteg madárról szóló képpel, rövid beszámolóval, azt nyugodtan meg lehet szorozni legalább 50-nel. Két állatorvos és az asszisztencia, valamint 10 munkatárs és 20 önkéntes folyamatos, megfeszített munkája, akiknek nincs hétvége, nyári szabadság meg egyáltalán, hiszen ekkor van a csúcsszezon. Májustól szeptemberig reggel egy kávé után beülök a műtőbe, és este 9-10-ig, de sokszor éjjel kettőig ki sem tudok jönni, még a mosdóba is alig, enni egyáltalán nem jut idő. Az érdekesebb műtétekről több ezer kép van a telefonomon, már rég megtelt a memória, de rögtön megosztani akkor nincs idő, mert a páciens élete múlhat azokon a perceken is, átnézni, rendezgetni, valamit megkeresni még tovább tart. Fontossági sorrendben a beteg az első, a nyilvánosság utána következik. Régebben úgy volt, hogy télen kevesebb a dolog, jobban ráértünk ilyesmire, de pár éve már télen is naponta több a műteni való beteg, menni kell ide-oda, tolódik, végül késik, vagy elmarad az újság. Olyan is van, most volt, hogy nincs rá pénz, mert másra, gyógyszerre, takarmányra, üzemanyagra kell. Mert a betegek létszáma megkétszereződött az utóbbi években, most is folyamatosan növekszik: tavaly 1200 körüli volt a beérkező betegek száma, most már októberre elértük ezt a számot. A rezsi is drágult, a bevételink pedig szinten maradtak, és az 1 % megérkeztéig szeptemberben elfogytak a tartalékaink. Hálás köszönet támogatóinknak, akik adományaikkal átsegítettek likviditási gondjainkon. Ez most megoldódott, mert megérkezett az felajánlott 1 %, mely ugyan több, mint a tavalyi, de a szentesi madármentő állomásunk támogatói által felajánlott részét átadjuk a szentesi költségvetés számára, hiszen oda szánták. De most már van pénz az újságra is, és most rá kell szánni ezt a néhány percet, mert támogatóink és az érdeklődők megérdemlik a tájékoztatást. Így most fogadják szeretettel az augusztus-szeptember és októberi számunkat egyben.

Dr. Déri János