A daru mondhatni egész lényével hatott a magyar nép lelkivilágára. „Nincs is több nemzet, mely úgy ismerte volna madarunk szokásait, mint mi. Ez a szoros viszony pedig abból fakad, hogy a daru is ott tanyázott, ahová a magyart természete hajtotta, a végtelen rónán…” ( Herman Ottó: Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madárvilága. Szépirodalmi Kk. 1983, Budapest)
Magyarországon a 19. század végén még költött a Sárrét és az Ecsedi láp mocsaras vidékén, szórványosan még a Dunántúlon is észlelték. Utolsó feljegyzett költése a Balaton vidékéről származik 1910-ből. Jelenleg a boreális erdők lápjain, erdős területek tavainak nádasaiban költ. Legnagyobb állományai Finnországban és Svédországban találhatók, számuk itt összesen 45-47 ezer párra tehető. Az elmúlt években megindult e madár terjeszkedése dél felé, jelenleg Lengyelország és Németország északi területeire húzódik le. 2015-ben pedig a Marcal mellett hazánkban is újra költött. A darvaknak vonulásuk során olyan zavartalan helyre van szükségük, ahol 15-20 cm mély nyílt víz található, s amely legalább 100-120 hektárnyi. Az éjszakázó helyek megfelelő vízborítottságának és zavartalanságának biztosítása nem volt mindig zökkenőmentes. Volt olyan eset, amikor szándékosan elárasztották az éjszakázó helyeket, és még a Hortobágyi Nemzeti Park közbenjárása sem volt elegendő. Az eredménytelennek tűnő tárgyalások helyett a gátat vagy zsilipet kellett megnyitni, ezáltal sikerült ismét éjszakázó helyet biztosítani a darvaknak, ez ekkor még 7-8000 ezer példányt jelentett. Az 1980-as évek közepéig Kardoskút volt a legfontosabb gyülekezőhely. Hortobágyon 1984-től kezdett emelkedni a darvak száma az Öreg tavak északi részén. Ekkor ez a terület még elsősorban halgazdaság volt és csak másodsorban nemzeti park. Az éjszakázó helyek sorsa 1992-re rendeződött. Ez annak is köszönhető, hogy a Hortobágy-Halastó tórendszere, mely nem csak a darunak, hanem más ritka és fokozottan védett madárnak is élőhelye, átkerült a természetvédők tulajdonába. A táplálkozó területek az éjszakázó helyektől legfeljebb 15 km-re található, főként mezőgazdasági földek. A darunak fő táplálékul az aratás után visszamaradt kukorica és napraforgó szolgál, ezenkívül jelentős mezőgazdasági hasznot hajt a sok rovar és rágcsáló fogyasztásával. Szívesen fogyaszt még a lucerna és más lágyszárú növények leveleiből, bár ezek elenyésző mennyiséget alkotnak a táplálékában. Hazánkban a darvak vonulása szeptember végén indul és november végéig tart, az első komolyabb fagyok beálltával elindulnak Hortobágyról. Kardoskút és a szegedi Fehér-tó érintésével elhagyják az országot, és kezdetét veszi útjuk második része, mely Olaszország vagy Görögország érintésével Észak-Afrika és Közel-Kelet tengerpartjain és sós mocsaraiban ér véget. Aki már láthatta e csodálatos és sok költőt, írót megihlető madár esti behúzását, vagy szinte már túlvilági táncát, annak nem kétséges e madár védelmének fontossága. Szépségén kívül a törvényi oltalom és Európában egyedülállónak mondható őszi mozgalma is fontossá teszi a daru további kutatását és hatékony védelmét.

Konyhás István