Nyaranta nagyon sok fészekből kiesett fióka kerül be a Madárkórházba. Nem csak énekesmadarak és gólyák, hanem baglyok is. Ezen a nyáron is számos kuvik és erdei fülesbagoly fióka érkezett be hozzánk. Ezeknél a fiókáknál az esetek nagy részében, a feladatunk az, hogy a megfelelő kezelés után felneveljük őket. Az első időszakban nyúzott darabolt napos csirkét kapnak a bagolyfiókák. Később már egészbe adjuk oda a baglyoknak a csirkét, hogy rávezessük őket arra, hogy hogyan tépjék szét a prédát és hogyan táplálkozzanak egyedül. Mivel a dolgozók etetik őket, megszokják az emberi jelenlétet, tehát imprintálódnak. Így később, emiatt önálló táplálkozásra, vadászatra nem képesek. Ahhoz hogy szabadon engedhessük őket, először el kell vadítanunk és meg kell tanítanunk őket vadászni. Amint felerősödnek, és látjuk, hogy maguktól is tudnak már enni, egy külön kórterembe tesszük őket, hogy az elvadításuk megkezdődhessen. A kórtermek reflexüveggel vannak ellátva, így a baglyok az új terembe kerülve, már csak naponta kétszer találkoznak emberrel, viszont a gondozók folyamatosan figyelemmel tudják kísérni a viselkedésüket. Az elvadítás első fázisában, először fehéregereket teszünk be hozzájuk, hogy lássuk, hogyan reagálnak rá. A fiatal baglyokat rózsaszín, betűkkel ellátott jelölés alapján különböztetjük meg egymástól, így azt is figyelemmel tudjuk kísérni, hogy melyik tudott enni és melyik nem. Egy korábbi elvadítás során, csak fiatal fülesbaglyok voltak a kórteremben, abban az esetben egy idősebb egyedet kellett betenni közéjük, hogy megtanítsa őket vadászni. A mostani elvadítás során erre nem volt szükség, mert a fiatal kuvikok maguktól elkezdtek vadászni, így mintát mutatva a füles baglyoknak. A sikeresen bevadásztatott madarakat később szabadon engedjük.
Napjainkban a baglyok megítélésével kapcsolatban a vélemények eléggé megoszlanak, míg a fiatalabb korosztály képviselői közül (valószínűleg a sikeres környezeti nevelés hatására) többen is szimpatizálnak ezekkel az élőlényekkel, addig az idősebb korosztályból sokan még mindig, például a kuvikban a halálmadarat látják, és tartanak tőle. A hiedelem szerint, amely ház környékén éjjel kuvik hangját hallani, ott hamarosan elhalálozik valamely házbeli. A babona annyiban igaz, hogy régen azokban a házakban világítottak éjjel, ahol súlyos beteg mellett virrasztottak. A fény odavonzotta az éjjeli rovarokat, ami terített asztalt jelentett a kuvikok számára. A kuvikot a mindennapi emberi jelenlét nem zavarja. Ezt nagyon jól igazolja, az a tény, hogy általában, mezőgazdasági épületek, tanyák, istállók elhagyott épületrészeiben fészkel. Évente egyszer költ, de annak sikertelensége esetén pótköltésbe kezdhet. Általában 3-5 tojást rak, fészket nem épít. A hím csak a táplálék megszerzésében segíti a tojót a költés során. Részben nappal is aktív, ezért gyakrabban látni, mint a többi bagolyfajt. Röpte hullámzó, harkályszerű. Ha megzavarják, izgalmában le-fel billegeti magát. Főleg kisemlősöket és énekesmadarakat fogyaszt, de kisebb hüllőket, kétéltűeket és rovarokat is elkap. Haza fészkelő-állománya 2000 pár körül mozog. A kuvikok állományának csökkenése, összefügg az alkalmas élőhelyek csökkenésével, a tanyavilág fokozatos eltűnésével, modern, fészkelésre alkalmatlan gazdasági épületek terjedésével, és a természetes költőhelyek hiányával. A mezőgazdaság átalakulása, valamint a tanyák csökkenése és az állattartás visszaszorulása miatt, elmondható hogy napjainkban, nagyban szűkül a faj élőhelye és lassan vele együtt az egyedszáma is. Élőhelyéből adódik, hogy kedveli az ember alkotta vidéki környezetet. Ezért is tartjuk nagyon fontosnak, hogy minél több sikeresen felnevelt és elvadított baglyot engedjünk szabadon.
Gál Renáta
