„Tudod, a remény egy vándormadár, mindig oda fészkel, ahová senki se jár.” Szomorú, nagyon szomorú volt a szeptember eleje, nem tudtuk, mi lesz, hogyan tovább. Egy dolog volt biztos, sok kis életért tartozunk felelősséggel. Igen, itt élnek nálunk, várják a vacsorát, a műtétet, a kezelést, csipognak,…