Madárkórház Alapítvány

Madárkórház Alapítvány

A hét madárdala: Sárgarigó

2012. június 27. - Madárkórház

A sárgarigó régiesen aranymálinkó (Oriolus oriolus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a sárgarigófélék (Oriolidae) családjába tartozó faj.Egész Európában és Nyugat-Ázsiában előfordul. A természetes élőhelye, ligetekben, ártéri erdőkben, parkokban és kultúrtájakon van.Testhossza 24 centiméter, szárnyfesztávolsága 44-47 centiméter, testtömege 56-79 gramm. Csőre vörös, szárnya, farka vége fekete, a hím testének többi része aranysárga, a tojó alul szürkés, finoman mintázott. A fiókák a tojóhoz hasonlítanak. Élénk színezetük ellenére a lombkoronában nem könnyű észrevenni őket. A hímek jellegzetes flótázó énekéről (a népnyelv szerint "huncut a bíró") vagy éles kiáltásuk ("ksréék") nyomán szerezhetünk tudomást róluk. Mindig igyekszik észrevétlen maradni. Óvatos, vad és nyugtalan madár. Fajtársaival állandóan marakodik és kergetődzik, de más madarakkal is.A rovarokat, főleg hernyókat, lepkéket fogyaszt, gyümölcsérés idején a cseresznyét és a bogyókat pusztítja. A rovarok fogyasztásával hasznot hajt, de a gyümölcsösökben néha nagy károkat okoz. Trópusi rokonai között nektárfogyasztók is vannak.Kosárszerű fészkét mesterien szövi lombos fák ágvillájába. A csak a peremet erősíti az ágvillába, fészek egésze az ág alatt található. Fészkét fűből építi, de gyakran felhasználja a szőlőkötözéshez használt műanyag rafiát (tejeszacskó-csíkot) is. Fészekalja 3-6 darab, piszkosfehér alapon szabályos fekete foltos tojásból áll. A kikelésükkor a majdnem teljesen csupasz és vak[1] fiókákat a szülőpár együtt táplálja.Rendszeres fészkelő, a Kárpát-medencébe a vonuló madarak közül legutolsóként, májusban érkeznek és augusztus végén, szeptember elején már távoznak is. Hosszútávú vonuló, az év nagyobb részét Afrikában tölti, még Madagaszkárra is eljut.Magyarországon védett fajnak számít, pénzbeli értéke 10 000 Ft.

Forrás: Wikipédia

Hallgassa meg következő heti madárdalunkat is! Megjelenése: mához egy hétre, azaz 2012.07.03.án!

A hét madárdala: Szürke légykapó

DSC_3011-bird.jpg

A szürke légykapó (Muscicapa striata) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.

Európában és Ázsia nyugati részén honos. Hosszútávú vonuló, telelni Afrikába és Ázsia déli részére vonul. Ritkás erdők, parkok és emberi települések lakója.

Hossza 14-15 centiméter, szárnyfesztávolsága 23-26 centiméter, testtömege 14-20 gramm. A nemek hasonlóak.A levegőben repülő rovarokra, kétszárnyúakra, szúnyogokra, darazsakra, apró bogarakra vadászik.Üregekbe, korhadt fák odvaiba készíti fészkét, melyet fűszálakkal, mohával és pókhálóval bélel ki. Fészekalja 3-5 tojásból áll, melyen 11-13 napig kotlik. A fiókákat még 12-14 napig táplálja, mire kirepülnek.Áprilistól októberig tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő.

Forrás: Wikipédia

Hangja meghallgatható ITT,

vagy a Madarak, Lepkék honlapján

Hallgassa meg következő heti madárdalunkat is! Megjelenése: mához egy hétre, azaz 2012.06.26.án!

A hét madárdala: Csicsörke

DSC_4612.jpg

A csicsörke (Serinus serinus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Az egyik legkisebb az európai pintyek között.

A csicsörke monotipikus faj. Eredeti areáját Észak-Afrika jelentette (főként az Atlasz-hegység vidéke). Innen indult el látványos északi, északkeleti irányú terjeszkedése a XIX. századtól kezdve. Jelenlegi elterjedésének területét az eredeti észak-afrikai élőhelyén (Algéria, Tunézia) kívül Dél-Európa, Nyugat-Európa a Brit-szigetek kivételével, Közép-Európa jelenti. Fészkelésének északi határát Lengyelország, a Baltikum, Németország és Dánia északi valamint Svédország legdélebbi területei jelentik. Dél-európai elterjedése a Balkán-félszigeten keresztül kiterjed a Fekete-tenger partvidékéig, valamint Cipruson, Törökországban, Libanonban, Izrael északi részén is megjelent.Magyarországon, mint terjeszkedő faj, a XIX. század elején jelent meg. Az első fészkelés pontos ideje nem ismert. A nagyobb terjeszkedés a Balkán-félsziget irányából történt. Eredeti areáját tekintve a csicsörke hazánk madárvilágában mediterrán elemnek számít. A szélesebb körű kárpát-medencei elterjedésének az ideje a XX. század első fele. Tipikus előfordulása a Balaton-felvidék mandulaligetei, levendulásai. Ligetes erdők szélein, facsoportokban, kertekben, városi parkokban, külvárosokban; olyan parkokban és kertekben költ ahol van bozótos , cserjés rész. Hazai legmagasabb fészkelése a Bükkből ismert (kb. 600 m). Szlovákiában a Nyugati-Tátra lábánál fekvő Prybilina településen (765 m) is megfigyelték költését.Többnyire vonuló faj, amely kora tavasszal érkezik és október végén vonul el. A telelőhelyek Dél-Európában és Észak-Afrikában ismertek. A telelőhelyen a hím télen is énekel. Ősszel vegyes pintycsapatokkal kóborolnak példányai, de a csekély számú áttelelő példány általában önállóan mozog. 10-14 millió költőpár található Európa szerte, kivéve az észak-nyugati területeket. Magyarországon 50-100 ezer párra becsülik a költőállományt.A csicsörke rövid tollú, vastag nyakú, kis csőrű pinty erősen csíkozott alsó résszel. A hímek citromsárga színű fejrésze összetéveszthetetlen, de a nőstények és a nem kifejlett egyedek sokkal kevésbé sárgák, kivéve talán a farrészüket. A csíztől (Carduelis spinus) tompább, kúposabb csőrével, élénkebb sárga farkcsíkjával különbözik. Farka szélén nincsen sárga. Feje és álla sohasem fekete (mint a csízé). Csicsergő, sokszor nászrepülésben előadott énekéhez jól illik a neve. Hívása a tengelicéhez (Carduelis carduelis) hasonló. Röphangja rövid, pergő „tirri-lit”.

Forrás: Wikipédia

Hallgassa meg következő heti madárdalunkat is! Megjelenése: mához egy hétre, azaz 2012.06.19.én!

süti beállítások módosítása
Mobil