Mérgezés esetében a gyógykezelés leggyakrabban már a helyszínen elkezdődik, mivel a megtalált és még élő madár állapotának stabilizálása az első és legfontosabb feladat.
A madár kondícióját a mellizomzat tapintásával állapíthatjuk meg. A madár kitapintható keresztcsontja rendkívül rossz kondícióról tanúskodik. A kiszáradás mértéke a lábujjak tövén a bőr megemelésével vizsgálható. Abban az esetben, ha a felcsípett bőr csak nehezen vagy egyáltalán nem simul vissza eredeti helyzetébe, súlyosan kiszáradt állapotról beszélhetünk. Ilyenkor az első teendő, hogy megpróbáljuk a madarat óvatosan megitatni. A művelet végrehajtásakor nagyon oda kell figyelni, hogy ne kerüljön víz az állat légcsövébe, mert fennáll a fulladás veszélye. Amennyiben a madár nem iszik, sürgős állatorvosi ellátásra szorul, ahol az állatorvos infúziót, vagy fiziológiás sóoldatot juttat a vénába, vagy a comb bőre alá.
A mérgezés tünetei igen szembetűnőek. Már akkor erre gyanakodhatunk, ha az általunk talált, egyébként jó kondícióban lévő, ép (nem sérült) szárnyú ragadozó madár az ember közeledtére nem repül el, az embertől nem menekül, és könnyen kézbe vehető. A mérgezés további jelei a mozgásképtelenség, a remegés, az összerendezetlen mozgás, egyensúlyzavar, lábgyengeség, görcsös testtartás. Jellemző a mérgezésgyanús esetekre, hogy a madár az izmokban létrejött görcs miatt fejét hátra, farkát felfelé tartja, széttárt szárnyára támaszkodik, valamint, hogy lábujjait marokba szorítja.
A madármentő intézményb
e érkezést követően megkezdődik a kezelés.
A karbofurán, és egyéb szerves foszfát tartalmú mérgek hatékony ellenszere az atropin, mely intravénásan, izomba, vagy a mellkas bőre alá adható. Ezen kívül fontos a szervezetben lévő méreg megkötése, mely széntabletta szájon át történő beadásával, a méreg minél gyorsabb kiürülése pedig infúzió (ez a szárnyvénába vagy a comb belső oldalán, bőr alá adható) és begyszonda alkalmazásával érhető el. Az idegrendszeri tünetek (mozgásképtelenség, koordinációs zavarok, izomgyengeség, izomgörcsök) mérséklésére B1 vitamint és PolyB injekciót alkalmazunk. Ezután a madár egy csendes, nyugodt környezetbe kerül, ahol megnyugszik, kipiheni a megrázkódtatásokat, és ha minden jól megy, elindul a gyógyulás útján.
Patkányméreg esetén nem atropint, hanem szódabikarbónát alkalmazunk, szájon át, valamint a fent leírtakhoz hasonlóan infúzióval igyekszünk kimosni a szervezetből a mérget.
A mérgezett madarak sorsa, az, hogy túlélik-e a mérgezést, több tényezőtől is függ. Meghatározó a méreg felvételének mértéke, illetve a felvett méreg típusa. A ragadozó madarak elsősorban rágcsáló-, illetve dögfogyasztásuk alkalmával mérgeződnek, ezért, ha sok egyedet elfogyasztanak, szervezetükben akkumulálódik, feldúsul a méreg és legtöbbször az állat órákig tartó szenvedést követően elpusztul. Az is nagyban befolyásolja a sorsát, hogy mennyi idővel a mérgezés bekövetkezése után találnak rá, mivel az idő múlásával egyre több méreg szívódik fel az állat szervezetébe. Döntő jelentőségű, hogy milyen gyorsan sikerül az állapotát stabilizálni, illetve mennyi idő alatt történik meg a kórházba szállítás, ott a begy kiürítése, valamint, hogy a mérgezésen kívül más egyéb sérülés, vagy betegség is fennáll-e, amely gyengítheti a beteg szervezetét és így csökkentheti a túlélés esélyét.
Egrer Anna
További módszereink:
