Kérem tegyenek valamit a gólyákért. Konyárra már megérkezett több gólyapár, de a hideg miatt és élelem hiányában már le vannak gyengülve. A házunk előtti fészekben is már csak az egyik gólyát lehet látni, de már az is elég gyenge. Kérem tegyenek értük valamit. Ha esetleg nem tudnak segíteni kérem küldjenek egy címet hogy hova forduljak.
A baj nem olyan nagy, a gólyák simán kibírnak egy hét éhezést is, vagy akár kettőt. A húsvéti téli idő most már talán nem tart folyamatosan egy hétig sem. Nem fáznak annyira, mint gondolnánk, mi egész télen kint tartunk mintegy 30 gólyát a röpdékben, mínusz 20 fokokban is, és ha kapnak enni, semmi bajuk. A baj akkor van, ha az ónos eső rájuk fagy, és azon megtapad a hó, és koloncokat képezve akadályozza, vagy lehetetlenné teszi a repülésüket, mozgásukat. Belefagyhatnak a hókásás vízbe, átázhatnak és kihűlhetnek. Ha ez elfordul, akkor figyelni kell őket és az érintetteket befogni, betenni egy garázsba és ott kiolvasztani, felszárítani. Ebben tudunk segíteni, ha szükséges. Tehát a biztosan repülni nem tudó gólyák megfogásában, és kórházi ellátásában. De csak azért oda utazni, hogy megnézzük, hogy van-e rászoruló beteg, arra nincs kapacitásunk, mert az egész országban, minden faluban ez van. Tehát ott kellene valakinek , aki ráér, és ért is hozzá, hogy megítélje az esetleges problémás gólyák állapotát, folyamatosan figyelni őket. Ilyen a természetvédelmi őrszolgálatnak az egész országban mindenhol, minden település körzetében jelen lévő nemzeti parkos munkatársa. Ezért az Ön levelét és az én válaszomat is továbbítom a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság részére is.
Egyébként hogy a gólya a fészekben van, vagy nincs, az nem jelent semmit, mert a fészket csak alvásra használja, a többi idejét táplálékszerzéssel tölti a mezőn. Most még főleg a hím gólyák vannak itt, fészket foglalni és őrizni, elzavarni az új jövevényeket, ezért napközben is több időt töltenek a fészekben. A tojók egy-két héttel később érkeznek. Onnan lehet tudni, hogy megérkezett a tojó is, hogy egy fészekben ketten vannak, és kelepelnek egymásnak. Egyik elrepül táplálékot keresni, a másik (főleg a hím) őrzi a fészket más gólyák elől. Etetni lehet, sőt ajánlott, de nem a gólyafészekbe feldobálva, vagy alatta, hanem ott, ahol táplálkozni szoktak: réten, legelőn, vízparton. Apró, maximum tenyérnyi keszegekkel, amit egészben le tudnak nyelni. Más nem jó, csak és kizárólag a hal, mert ezt ismerik. Helyben kéne horgászoktól, halászoktól beszerezni, vagy a nemzeti parkos munkatárstól. Nekik van lehetőségük halfeldolgozóból hulladékot beszerezni. Ebben mi szintén tudunk segíteni, de nem korlátlanul, a fő akadály a távolság, ahova eljuttatni a halat pénzbe kerül. Mint írtam már, az egész országban ez a helyzet, a kórházi betegeink ellátására beszerzett takarmánykészletünkből nem futja az ország összes gólyáját etetni, de ha nagyon kell, egyes eseteket megoldunk. A halat, gólyánként 5-6 db-ot (napi adagjuk fél kiló), a gólyák számára látványosan, vödörből, mindig ugyan akkor, ugyan olyan hangjelzés kíséretében kell kihelyezni. Két nap alatt megszokják, és a hangjelzésre, vödrös embert látva maguktól jönnek az etetésre.
Komoly veszély fenyegeti azonban a már megérkezett és vonulásban lévő apró énekes madarakat, melyeknek kis testükbe csak pár órára való energiatartalék fér, és a hideg, havas időben sakk-matt helyzetbe kerülnek. Ezért a madáretetőkben és a talajon való táplálásukat nagyon intenzíven kell folytatni napraforgóval, kölessel, búzával, roppantott kukoricával, ágakra akasztott, faggyúba ágyazott magokat tartalmazó cinke golyókkal
Tisztelettel:
Dr. Déri János
állatorvos
U.i.: mivel e-mailt csak esténként olvasok, minden esetben kérem hívjon a mobilomon:
30/9435494