1984 óta vagyok Hortobágyon állatorvos, azóta végzem ezt a munkát. Tudták rólam, hogy szeretem a madarakat, és mint a Hortobágyi Állami Gazdaság, később Hortobágyi Lúdtenyésztő Rt., majd a Hajdú BÉT Rt. lúdállományait országosan ellátó állatorvosa értek is hozzájuk. Ezért a sérült, beteg vadmadarakat hozzánk hozták a hortobágyi pásztorok, vadászok, madarászok. Kezdetben a lakásunk konyhaasztalán műtöttem, és a padláson tartottuk a kezelt madarakat. 1991-ben a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai, Dudás Miklós és Sándor István meghívtak a HNP akkor alakult Górés tanyai Ragadozómadár Repatriáló Állomásának állatorvosi ellátására. Akkor tanultam el solymász barátomból, dr. Lakos István orosházi humán baleseti sebésztől az állatorvoslásban nálunk abban az időben még nem alkalmazott csontsebészeti technikákat, melybe az egyre több szárnytörött ölyv, gólya és sas gyógyítása során egyre inkább belejöttem. Mivel a Górés tanya megközelítése az év nagy részében járhatatlan földút miatt nehéz volt, és a műtött madarak utókezelése ott a mai napig nem megoldható, az intenzív ellátást igénylő madarakat behoztam hortobágyi lakásunkba. Amikor megtelt a garázs, a folyosó és a fürdőszoba is, akkor valamit tenni kellett. Dr. Aradi Csaba, a HNP akkori igazgatója javasolta, hogy hozzunk létre egy alapítványt, hogy az akkor már évi 2-300 madár gyógyítása során felmerült, egyre növekvő költségeket pályázati forrásokból tudjuk finanszírozni. Ehhez kellett egy kórház, és a madarak elhelyezésére megfelelő röpdék kialakítása.

A kórházat hortobágyi lakásunk melletti épület megvásárlása és átalakítása után rendeztük be, 1999-ben. Ekkor hoztuk létre a Madárkórház Alapítvány is. Azért itt, mert a betegek – ahogy egy kórházban elvárható - egész napi felügyeletet igényelnek. Mivel főállású munkám, mint hatósági állatorvost ide kötött, szabad időmben így tudtam ellátni ezt a feladatot. Egyébként Hortobágy, Európa egyik legfontosabb madárélkőhelye, vonulási központja, ahol legnagyobb számban fordulnak elő akár ritkaságnak is számító madárfajok. Ahol sok a madár, ott a betegek, sérültek is nagyobb számban találhatók, ezért kell ide a kórház is.

Később, megvásároltuk a szomszédos, volt gazdasági garázsépületet, ahol a megelőzést szolgáló természetvédelmi szemléletformálás céljából 2002-ben madármentő kiállítást hoztunk létre, mely, mint a 2006-ban uniós támogatással épült Madárpark látogatóháza, a Madármentő Kiállítás mellett Öko-teleháznak, és Európában egyedülálló Látványkórháznak ad helyet. A Madárpark és a Látványkórház Hortobágy új turisztikai látványossága, melyet évi 30-40 000 látogató keres fel.

A kórház felszereltsége, és a szakmai felkészültségünk miatt gyakrabban kerülnek hozzánk azonnali műtétet igénylő baleseti sérültek, mint más mentőhelyekre, kórházbakba. Emellett évszakok és fajok szerint jellemző problémák, mint a téli-tavaszi mérgezések, nyári fióka mentések, és egész évben, de főleg az őszi esőzések alkalmával gyakoribb áramütések miatt kerülnek be betegek.

Mindenképpen Nyaktekercs, a nyakát 360 fokon túl tekerő és emiatt maga körül búgócsiga módjára forgó rétisas esete. Valószínűleg szerves foszfát észter hatóanyagú rovarirtószer mérgezés késői idegrendszeri tünete lehetett, mely a tudomány mai állása szerint sem gyógyítható, és bármely állatorvos elaltatta volna. Három éven át próbálkoztam, míg végül sikerült meggyógyítani, és egy évi felkészítés után szabadon engedni. A gyógyulás kulcsához az vezetett, hogy bekameráztuk és kiderült, hogy csak akkor forog, amikor tudja, hogy nézik. Valamilyen okból túlreagálta a külvilág ingereit, és egyfajta pszichológiai kezeléssel sikerült fokozatosan leszoktatni erről. Innen jött az ötlet az egy irányban átlátható, hangszigetelt üvegfal alkalmazására a látványkórházban, ahol úgy tudjuk megfigyelni a betegeket, hogy nem vesznek tudomást róla.

Van isoflurános altatógéppel felszerelt műtő, röntgen, laminál boxos bakteriológiai labor, bioptrom lámpa, orvosi lézer, hagyományos és Voll-féle elektroakupunktúra, magnetoterápia.

Rendelkezünk saját röntgengéppel és automata hívóval is.

Kuratóriumi elnökünk, dr. Kiss József, klinikus szakállatorvos, dr. Beregi Attila PhD, egyetemi docens, és jómagam készítjük a felvételeket, és állítjuk be a betegeket.

A műtétek során általában altatott állapotban röntgenezünk, ha mégis éber állapotban szükséges, az altatás kockázata miatt, akkor beöltözünk ólomba.

Röntgen nélkül nincs műtét, ezért előtte, utána, és a gyógyulás nyomon követése során kéthetente röntgenezzük a betegeket. A röntgenvizsgálat nemcsak a traumás betegeknél, hanem akár fertőző vagy belgyógyászati, alkalmanként szaporodásbiológiai eseteknél is rutinszerűen használatos. Ultrahang lehetőségünk jelenleg nincs.

Hat fő állandó dolgozó mellett jelentős megtakarítást jelent az önkéntesek foglalkoztatása. Évi 50-60 önkéntest fogadunk, melyek közül többen évek óta visszajárók. Az önkénteseknek szállást és étkezést, munka- és védőruhát biztosítunk, utazási költséget térítünk.

A kórház fenntartását a Madárpark látogatóinak belépőjegyeiből, kiadványaink, és bizományos emléktárgyak forgalmazásából, támogatóink adományaiból, de főként az Sz.J.A. 1 %-os felajánlásaiból finanszírozzuk.

Amikor a kórház régi helyén működött, és a híradásokból értesült a nagyközönség pl a tiszai ciánszennyezés során kézre került, és nálunk gyógyuló rétisasról, látogatói csoportok tömegei voltak kíváncsiak a munkánkra, és elért eredményeinkre. A műtőbe, és a lábadozó madarak körleteibe semmilyen szempontból nem kívánatos a látogatók belépése. Viszont aki támogat, szeretne megbizonyosodni arról, hogy a pénze jó helyre került-e. A megelőzést szolgáló szemléletformálás matt hoztuk létre a Madármentő Kiállítást, és később – Nyaktekercs fentebb leírt gyógyulása kapcsán – az egy irányba átlátható üvegfalú látványkórházat. Így a gyógyuló madarak nem vesznek tudomást sem őket megfigyelő orvosról, sem a látogatók tömegeiről.

Szeretnénk egy oktatóközpontot létrehozni, ahol az általunk megszerzett ismereteket tovább tudjuk adni akár egyetemi gyakorlati oktatás, akár erdei iskola keretei között. A látogatók, önkéntesek, és az erdei iskola résztvevői számára ifjúsági szállást működtetünk, melyet fejleszteni kívánunk. Ennek érdekében keressük az erre irányuló pályázati forrásokat.

Tisztelettel:

Németh Katalin

Főszerkesztő

Radiográfus Szerkesztősége