A február végére megérkező tél meghozta északi tollas vendégeinket is, így a fenyőpintyet, vagy ahogy régi népiesebb nevén híják téli pintyet. Hazánkba szinte mindig csapatosan és invázió szerűen érkezik, mert az olyan hideg szibériai hideg szelek, mint amik idén is lehűtötték az egyébként enyhe telet a már csapatba verődött madarakat hozza ide. Ezen a télen is hirtelen jelentek meg a Madárpark területén a pintyek. A kőrisfák termését fogyasztották, de a kihelyezett etetőre is rendszeresen rájártak. Szívesebben fogyasztották a lehullott magvakat a földről az etetőre csak ritkán szálltak rá.  A fenyőpinty lterjedési területe Észak-Európa és Észak-Ázsia. Bogyókat, magvakat, főleg a lucfenyő magját és a bükkfa makktermését fogyasztja. Fiókáit kizárólag rovarokkal táplálja. Általában néhány tíz egyedet számláló csapatokban vonul és táplálkozik, de inváziós teleken, mint az idei, olykor a több ezres, vagy akár több tízezres példányszámot is elérheti egy-egy csapata. Több évvel ezelőtt Szlovéniában alakult ki egy „gigacsapat”, amikor becslések szerint 2 millió madár gyűlt össze egy kisebb erdőrészletben éjszakázni, és pár hétig rendszeresen ezt a területet használták erre a célra. Az elmondások szerint vastag ürülékréteg takarta a fák alatti avart, orrfacsaró bűz érződött a közelben, és szó szerint a környék összes fájának minden ága tele volt madárral, amikor beesteledett. Beszélni csak hangosan lehetett egymással, mert túl kellett kiabálni a milliónyi madár ricsaját.

Konyhás István