Hálás köszönet a kisfilmért Leskó Ádámnak!

Fotógaléria:

Mindent elengedtünk.

Bár szeretjük őket, de nem birtokolni akarjuk.

            Az ősz és a tél folyamán bekerült betegeink gyógyulásuk után még a kórház vendégszeretetét élvezték, amíg a téli hideg időjárás és a táplálékhiány vonuló társaikat Afrikában tartja, az itt maradókat pedig megválogatja.

A hozzánk északabbról telelni érkező, vagy az erdőkből a lakott településekre húzódó karvalyok ez alól kivételek. Stressz érzékenységük miatt a fogságban tartásuk veszélyes, és jellemző sérülésük, az általában ablaknak repülés miatt történő agyrázkódás gyors gyógyulás esetén nem igényel tartós kórházi ellátást. Az ilyen betegeket pár nap megfigyelés után szabadon engedtük. A zsákmányállatok: apró madarak, gerlék, esetleg galambok télen is foghatók számukra.

Szabadon engedett karvalyaink:

            Az ölyvek a téli hótakaró, majd a mostani belvíz miatt partosabb részekre költözött, és a mezőkön alig fogható pockok, mint fő táplálékbázisuk hiánya következtében a természetben legyengülhetnek. Nekik általában csonttörésekből, mérgezésekből, vagy áramütésből gyógyulva jobb volt a Madárpark nagyröpdéjében telelni, addig is gyakorolni a túlélést a sasok és gólyák között, mint a szabadban versengeni a táplálékért. De a tavasz érkeztével már február végétől engedtek el az arra jelentkező látogatóink vagy az őket megmentő emberek ölyveket egy héten át folyamatosan, összesen 11-et, hogy a márciusi fészekfoglalás idejére már saját területükön, revírjükben lehessenek. Egy Karácsonykor Pécelről hozzánk került, szárnytörött öreg hím héja, és két szintén szárnytörés miatt műtött barna rétihéja gyógyulásuk után ugyancsak szabadon bocsátásra került.

Szabadon engedett ölyveink:

Ugyanez vonatkozik a gólyákra. Őket március 15-én, és az azt megelőző napokban engedtük szabadon, összesen 15-öt, hogy az ebben az időszakban Afrikából visszaérkező társaikkal azonos eséllyel induljanak a fészekfoglalási versenyen. Nem az erősebb, a nagyobb, hanem az elszántabb tudja megszerezni és megtartani a fészket. Ahogy annak idején egy hazáját védő magyar honvéd több hódítóval is felért, a sajátját minden élőlény hatékonyabban védi meg. Így esett, hogy a nagyröpdében évekig bitorolta egy tartósan sérült gólyapár az ugyancsak röpképtelen rétisas pár fészkét, ahol a gólyák fiókákat is neveltek, egészen mostanáig, amikor a sasok visszaszerezték a fészket.

Március 15.-én szabadon engedett gólyáink:

Akiket nem engedünk el:

            Két pár rétisasunk is fészkelni kezdett: a régebbi besenyszögi és pécsi szárnysérült sas mellett a karbofurán mérgezésből kétszer is meggyógyult, immár ivarérett Bogyó és a műlábas Luca is párba állt.

            Nem akarunk megtartani egyetlen gyógyult betegünket sem azért, mert megszerettük. Igyekszünk őket úgy tartani, hogy ne ismerjék az embert. Ne szeressék meg, ne bízzanak benne, mert ez nem jó nekik. Mert minden bajt, sérülést, betegséget, mérgezést az emberi jelenlét okoz a természetben. Ha elhiszik, hogy az ember jó, akkor a legnagyobb bajt hozzuk rájuk: az embert. Ezért ha mégis megszelídül, elvadítjuk, ahogy Bogyóval is tettük. Bogyónak kivételesen mégis jó volt, hogy szituációsan szelíd maradt. Amikor nagy bajban volt, mert elengedése után halálos mérgezést szenvedett, az ember közelségét kereste, és másodjára is szerencséje volt: elfogadta a nem is neki való táplálékot. Ez meghányatta, és megszabadult a méreg nagy részétől, ami megmentette az életét. Vajon lesz-e harmadjára is ekkora szerencséje, hogy mérgezés után hozzánk kerül? Elengedjük-e azt a sast, amely életre szólóan párba állt egy elengedésre alkalmatlan, féllábú sassal?

Bogyó és Luca:

            Erről szóló új, 40 perces dokumentumfilmünket egyelőre „Bogyó visszatér" címmel küldtük meg a Hír Tv-nek és az MTV-nek, ahol április 20-tól tűzték műsorra. Kérjük kedves olvasóinkat, ha kifejezőbbet, érdeklődést jobban felkeltő, „művészibb", jobb hangzású címet adnának a filmnek, küldjék el javaslatukat a madarkorhaz@gmail.com címre! A beküldők között a film DVD lemezét sorsoljuk ki.

            A film három köztársasági elnökünk: Göncz Árpád, Schmitt Pál és Áder János támogatásával készült. Hálásan köszönjük nekik a sasok nevében! Göncz Árpád életének egyik utolsó gesztusaként nyújtott támogatásával nagyon nehéz anyagi helyzetéből segítette ki alapítványunkat.

Dr. Déri János

Madárkórház Alapítvány állatorvosa

A film előzetese itt tekinthető meg:

Szombaton szabadon bocsájthattuk gyógyult egerészölyveinket, valamint barna rétihéjánkat. A boldog pillanatokból kollégáink, önkénteseink és látogatóink egyaránt kivehették a részüket.

Vasárnap a gyönyörű időben folytatódott a már egészséges pácienseink szabadon bocsájtása. Egy agyrázkódásból helyre jött karvalytól, egy áramütésből gyógyult egerészölyvtől, és egy szárnysérülésből felépült hollótól búcsúzhattunk. A hollót még a nyáron találták Pestszentimrén. Megtalálója személyesen is ellátogatott hozzánk a mai eseményre, ahol saját kezűleg adhatta vissza az általa mentett madár szabadságát. Köszönjük "Oszkár", a holló nevében is Sztefopulu Erikának a mentést!

Videók:

Február 17.-én reggel gyönyörű napsütésre ébredhettünk nem csak mi, de a kórtermünkben lábadozó uráli bagoly is.  A szerdai napon ugyanis visszatérhetett  otthonába, Széphalomra. Ismét egy szép összefogás gyümölcse ért meg.

Január 5.-én a széphalmi Kazinczy Ferenc Emlékcsarnok munkatársai egy hangos csattanásra lettek figyelmesek. Egy bagoly repült az előadóterem üvegfalának. Arccal a föld felé mozdulatlanul feküdt a földön. Nem minden napi esetről van szó, hisz a múzeum üvegfalának kialakítása szándékosan madárbarát. Amióta ragadozómadár sziluettekkel is el van látva, nem történt még hasonló eset. Mégis előfordulhat, ami elő is fordult... Uráli baglyunkat valami nagyon megrémíthette, vagy pedig egy ügyesebben lavírozó verebet akarhatott elkapni.

Az agyrázkódott madár az eset utáni első éjszakát a helyi madármentőnél Gécziné Marikánál töltötte. Onnan, az Aggteleki Nemzeti Park természetvédelmi őre szállította Lehoczky Krisztiánhoz, a Mályi Madármentő Állomásra. Itt megtörtént az elsősegélynyújtás. Kapott infúziót, B-vitamint, valamint kipihenhette agyrázkódását. Valami azonban nem volt rendben nála. Látszólag túlságosan szelíd volt, nem ellenkezett, valamint fejét is gyanúsan forgatta. Ha pedig megreptették, egy balos dugóhúzóval visszaszállt a földre. Felmerült a gyanúja, hogy az agyrázkódáson kívül egy koponyán belüli belső vérzése is keletkezhetett.

Január 13.-án további kezelésre hozzánk, a hortobágyi Madárkórházba szállították. Kapott még infúziót, még vitamint és tovább pihent. Lassan, de biztosan elkezdett élénkülni. Védekezett, támadott, és egyre többet repült.

Szerdán elérkezettnek láttuk, hogy visszakerülhessen a természetbe. Elszállítottuk Széphalomra, ahol feltehetőleg a fészke is van. A múzeumtól egy kicsit távolabb, egy gyönyörű liget tisztásán kerülhetett sor a szabadon engedésre. A szép pillanatok tiszteletére eljött mindenki, aki csak részt vett a mentésében. Ez úton is köszönjük a madár nevében! Miután a Nemzeti Park munkatársai meggyűrűzték, egy kidőlt fa törzsére helyezve Gécziné Marika adhatta vissza szabadságát. A bagoly kicsit habozott, majd felszállt, és egy közeli fán talált menedéket, míg a sötét el nem jön.

Ma délelőtt érkezett ez a gyönyörű gatyás ölyv a hortobágyi Madárkórházba. Hortobágytól mindössze 16 km-e találták a 33-as főút szélén. Félig ült, félig feküdt, fejét lógatta. Megtalálója volt olyan segítőkész, hogy megfogta és elhozta hozzánk. Annak ellenére, hogy út szélén találták, nem gázolás áldozata. Külsérelmi nyom nincs rajta, viszont iszonyatosan sovány, vérszegény, ereje nagyon kevés. Az utolsó pillanatokban találtak rá. Megmentőjének ez úton is köszönjük. A legyengülést patkány-, vagy pocokméreg okozhatta. A megtalálás helyén szántóföldek, valamint sertéstelep is található. A környékről rendszeresen kerülnek hozzánk egerészölyvek mérgezéssel.

A kezelés során megkapta első infúzióját, majd miután az felszívódott, megetettük. Délutánra szerencsére már lábra állt, de még közel sem olyan stabil az állapota. Kapott még infúziót, valamint még egy kis húst. Bízunk benne, hogy holnapra jobban lesz.

A gatyás ölyv tőlünk északra fészkel, rövid távú vonuló. Hazánkban télen vendégeskedik alig pár száz példány, mely elsősorban mezei pockokra vadászik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján mint sebezhető faj szerepel. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 forint.