Kukkolok a hálószoba ablakán. A sajátomon, kifelé. 20 éve figyelem a gólyákat a gólyakertre nyíló hálószobám ablakából. 15-en vannak. Néha többen. Tartósan sérültek, egyáltalán nem tudnak repülni, ezért megtartja őket a méteres kerítés. De rendszeresen van köztük külsős, etetéskor berepülő potyázó, vagy pártválasztást próbáló egészséges, vad, vagy általunk elengedett, de itt maradó fiatal is. A faluban fészkelő pár egyik tagja évek óta itt telel.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Éjszakára az ablak alatt lévő gázkonvektor külső szellőzője körül csoportosulnak, télen a meleg miatt, nyáron megszokásból. Hajnalban csőrükkel kopognak a fém szellőzőn. Kérik a bekapcsolást, mert akkor van a leghidegebb? Vagy csak ezzel szórakoznak. Ha kinyitom az ablakot, arrébb húzódnak, de megszokták a leskelődést. Ablakon át nem veszélyes az ember, de ha kimegyek, menekülnek. Ha vödörrel jön valaki, odamennek. Az ide szokott repülős gólyák is követik a vödrös dolgozót, amikor etet, mindenhová. A macskák is, persze. A gólyakertiek márciusban elkezdenek vetélkedni, a hímek kakaskodni, a földre épített tradicionális fészkelőhelyeiket védő tojók is fújnak, fenyegetően, gyorsan, röviden kelepelnek másokkal és kedvesen, lassabban, hosszabban a párjukkal.

Két komolyabb fészek szokott lenni, és további egy-kettő komolytalanabb. A komolyabbak rendes, vastag gólyafészkek, az egyik egy rőzsehalmon, méter magasan, a másik a földön, egy megemelt fészekalapon. Az fészkel magasabbra, amelyik a dominánsabb. Amelyik rendesen meg tudja rakni a fészkét de alacsonyabban, az a béta pár. Amelyik fészkel ugyan, de elveszik tőle a többiek a gallyat és beépítik saját fészkükbe, az is letojik és védi is a fészkét, ki is kelteti a tojásait néhány gallyon, rongydarabon, és sok gólyatollon. A nagyröpdében ugyanez a helyzet, a nem jól repülő, földön fészkelő gólyák különböző magasságú és vastagságú fészkekben védik tojásaikat egymástól és a sasoktól is, azok elhullajtott tollaival bélelve a fészket. Nem biztos, hogy a legmagasabb, legnagyobb fészek a legjobb. Ott költenek a legagresszívabb hímek, és mint tudjuk, ki kardot ragad, kard által vész el.

A nagyröpde legfrekventáltabb fészke az idén újra megüresedett. Utoljára 7 éve volt, hogy az ott több éve fészkelő és a környezetében rémuralmat tartó hímnek valaki visszaütött. Most is. Pontosan az állkapocs alatt, a nyaki ütőeret találják el. A daru is így járt, róla írtam a legutóbbi számban, de ő megmaradt. A gólya nem. És ilyenkor a tojások sem. A tojó egyedül nem tudja megvédeni is, meg kikeltetni is, közben táplálkozni is. A fészek most üres, amíg nem lesz megint egy harcias hím, amelyik megküzd érte.

Az ablakon át fényképezem a gólyák viselt dolgait, Fiam, Balázs le is videózta, meg is osztotta a párzást, a tojások napi alakulását, a kisgólyák kikelését.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Az első kisgólya:

Sőt, a TV híradó is évek óta közvetíti a gólyahíreket:

Nemcsak a gólyák, hanem Csacsogó nevű ölyvünk és Sába nevű pusztai sasunk is rendszeres földön fészkelő nevezetessége a madárkerteknek.

De a tenyészvolierben vércséink, a bagolyvárban gyöngybaglyaink is rendszeresen keltetnek fiókákat. Ők sikeresek, az ölyvek valamiért nem. Tojások mindig vannak, de fióka még nem volt. Őket is meg kéne kukkolni, de nincs kiépítve a leshely.

Rendszeresen kérdezik, hol finoman, hol durvábban, laikusok
és szakmabeliek is, hogy miért nem altatjuk el a tartósan sérült repülésre,
szabad életre alkalmatlan betegeinket. Egy madár, a szabadság jelképe, rabként,
szegett szárnyon… Az állatjóllét biológiai posztulátuma a szaporodás és a
küzdőképesség megtartása. Ők küzdenek és szaporodnak. A körülményekhez képest
boldogok. Ha maguk nem is tudnak szárnyalni, utódaik majd fognak. Aki nem
hiszi, jöjjön el, és lássa. Már lehet!

9 óra, vége a kukkolásnak, átmegyek a kórházba, kezdődik a
reggeli vizit. Azután lehet, hogy ki sem jövök estig.

 Dr. Déri János

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Május 11.-én este érkezett a hortobágyi Madárkórházba egy füsti fecske agyrázkódásos tünetekkel. Ablaknak repülhetett. Erős koordinációs zavarokkal küzd, a lábán sem tud megállni. Egyelőre táplálását is csak mesterségesen tudjuk megoldani.
Mára újabb körülmény jelentkezett állapotát tekintve: Fecskénk bizony épp anyává vált. Sajnos állapota miatt nemtudta tojását rendesen megtojni, így az bent ragadt. Szerencsére idejében észrevettük, és segítettünk neki világra jönni. Keltetőgépbe helyeztük, további mentett tojások közé. Reméljük, hogy egészséges fióka kel majd ki belőle.

Videó a beavatkozásról:

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Síri csend a Madárparkban. A kapu zárva, mindenki marad otthon. Gyerekzsivaj helyett viszont gyakori a gólya kelepelés, és rétisasok revírvédő hangja is rendszeresen hallatszik. Kevesebb az új beteg, mert nem mennek ki az emberek és nem találják meg a sérülteket, pedig biztosan vannak. Áram ütött ölyvek, vércsék, baleseti sérült varjak, mérgezett ölyvek, sasok, a fészekért egymást elkalapáló, és eközben szúrt sérüléseken kívül áramütést, baleseti sérüléseket szenvedett gólyák kezelésének időszaka lenne. Vannak bejelentések, mi is megyünk körjáratra a közelbe, van is mit kezelni, műteni minden nap, de lényegesen kevesebb az új beteg. A régiek rehabilitációs műtétei mellett több idő jut szemlélődni, mit csinálnak a madaraink a röpdékben. Napi vizitem során hosszabban elidőzöm a Nagyröpdébe betekintő megfigyelő leseken.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

A Nagyröpde a szabadon bocsátásra való felkészítés utolsó állomása. Ez a vadító röpde, ahol a másik, a „túlélő” röpdében, vagy Kisröpdében már megedződött madarak folytatják a gladiátorképzést, de itt az emberi zavarást kell kellemetlen tényezőnek reflex szerűen rögzíteniük a viselkedésükben. Ha az ember jön, ők mennek. Mert itt a látogatókat beengedjük a röpde első részébe egy kilátótoronyig, ahonnan elzavarják az oda felgallyazott madarakat. A szelídebbeket a vadabbak magukkal ragadják, és ők is eltanulják a leckét. Gólyák, sasok, ölyvek vannak itt, nem csak az elengedésre várók, hanem a tartósan sérülteket is itt panzióztatjuk életük végéig, ahol közel természetes körülmények között akár fészkelési igényeiket is kiélhetik. Egyúttal csoportot, társaságot, akár konkurenciát képeznek a rehabosoknak, és az elengedésre készülőknek.

A március 15-i gólyaelengedés előtt jól meg is zavartuk párszor a röpdék nyugalmát. Imitált lövöldözés után merítőhálóval való hajkurászás során választottuk ki napokon keresztül azokat, melyeket legnehezebb volt megfogni, mert a legjobban repültek, és a legjobban féltek az embertől. Kellett ez akkor, hogy az elengedés előtti utolsó stressz emlékezetessé tegye az emberben való végleges csalódást, és innentől kezdve nagy ívben kerüljék el az embert és a hozzá tartozó dolgokat. Azóta alig lépünk be a röpdébe, csak etetés alkalmával. A napi vizitet is kívülről oldom meg, csak akkor megyek be, ha muszáj, mert még mindig nagyon félnek az itt maradottak. Látogatók nincsenek, csak én leskelődöm.

Ami most legjobban érdekel, az Bogyó, a kétszer mérgezett rétisas sorsa. Róla korábbi számainkban már írtam. Legutóbb ott tartottunk, hogy miután a gólyák hajkurászása elült, még aznap, március 15-én őt is áttettem a 9-es kórteremből a Nagyröpdébe. Korábban már oda került kórtermi társa Szelídke, a rajta kívül egyik repülős rétisas, aki már egyáltalán nem annyira szelíd, és Könyökös, a másik, aki már kigyógyult a könyökízület gyulladásából, és ugyancsak jól repül, lassan elengedhető lesz. Korábban, mielőtt Bogyót még a nyár végén behoztuk a kórterembe gyógykezelésre, éveken át ő volt az alfa domináns hím a csapatban, ő ült a legmagasabb pozícióban, a látogatói kilátó tetején. Azóta változott a helyzet, sőt, teljesen megváltozott. Amíg nem volt ott, egy másik, évek óta ott élő hím rétisas vett át a helyét. Tőből hiányzik az egyik szárnya, repülni nem tud, de ez, mint ahogy számtalan esetben más madárfajoknál is tapasztaltuk, egyáltalán nem befolyásolja sem az önértékelését, sem a küzdőképességét, sem az eredményességét ezen a téren. Gyalog felugrál a lépcsőn, és ott pöffeszkedik a kilátó tetején, és magas kli-kli-klikli revírvédő kiáltással adja tudtul, hogy ez a rész az övé. Párja nincs, legalábbis eddig nem jelentkezett, vagy szárnyaszegett létére nem szeret lépcsőt mászni. Könyökös száll fel mellé legtöbbször, de ő nem játszik, mert nem ivarérett, és csak repkedni szeret. Szelídke ritkán repül fel oda, pedig tudna, Bogyó egyáltalán nem. Pedig ez az egész neki szól. De megelégszik a zsilipelő folyosó tetejével, mely a kilátó után a második magassági pont, mely megfelel hajdú-nóta szerint „12 ezüstpitykés” mellényű legénynek. A „13-as” versenyzővel, a félszárnyú hímmel akkor kötözködik, amikor az földön csinál valamit. A múltkor megfürdette a kerti tóban, az lett a vizesebb, Bogyó csak félig. De a helyek kiosztása megmaradt.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Most az egyik használaton kívüli gólyafészekben ülnek mind a ketten. De nem mint jó pajtások. A 13-as fixírozza, Bogyó nyak- és tarkó tollait merevítve próbálja ijesztgetni, miközben nyugodt tollászkodást színlel.

A gólyák közül azok, melyek nem
elengedhetők, évek óta, némelyik, már több, mint 10 éve fészkelnek a röpdékben,
a nagy röpdében három párnak vannak tojásai megemelt, lépcsővel elérhető
fészekalapon. Elszántan és eredményesen védik meg hazai pályán csőrükkel a
sasoktól és a többi gólyától is a helyet, tojásaikat és később a kikelt
fiókáikat is. Az egyik ilyen lakott fészekből Szelídke mostanában rendre
elzavarja a fészkelő gólyát, és az hagyja magát. Talán Szelídke, aki immatur,
azaz még nem ivarérett, de szaporodásra már alkalmas lehet, mégis fészkelni
óhajt, vagy csak szórakozik, gyakorol. Ez esetben a gólyának kéne győzni, mert fészke
védelmében mindig az elszántabb győz, nem az erősebb, vagy a nagyobb. Vagy
Szelídke az elszántabb? A múltkor felgallyazott mellé a fészekbe a 13-as.
Egyébként meg úgy szokás, hogy a hím foglalja helyet, nem fordítva. Vele csak
ne akarjon semmit Szelídke, mert őt el akarjuk engedni! Még úgy járnak, mint
Bogyó és Luca, márpedig a sasoknál úgy van, hogy ásó-kapa, aztán még itt
ragadnak. Mivel a március-április nekik már nem párzási idő, ez januárban lett
volna, így nem lehet igazán komoly a szándék.

Ami érdekes volt pár napig, az a Nagyröpdében összepárosított darvak kérdése. A Nagyröpdében évek óta él egy öreg, hím, lógós szárnyú daru. Ősszel krúgat a vonuló társainak, hogy velük menne, tavasszal szintén, hogy ha nem mehet, legalább egy tojó jöhetne.

A Kisröpdében is él egy daru tavaly óta: egy másodéves hím, vagy tojó, nem látszik egyértelműen. De ott is maradtak gólyák, a halmozottan hátrányos helyzetűek, akiket a sasok a Nagyröpdében jobban kiszúrnának vacsorára, ezért itt, a szárnya szegett, gyalog parlagi sassal biztonságosan elvannak. A sánták, nyomorékok között három csőr hibás, köztük Csőrös, a csőr nélküli, valamikor műcsőrt viselt tojó, aki tavaly párba állt az egyik műlábas féllábú hímmel. Most a napokban, elég későn ugyan, de megint összebútoroztak a zsilipelő fülke tetején számukra előkészített fészekben. Egy másik fészekben, melyet tavaly előtt télen még Bogyó és Luca részére raktunk be, akkor teljesen feleslegesen, de most egy másik csőrtörött és egy lógós szárnyú gólya foglalta el, és már 3 tojáson kotlanak. Egy másik pár lógós szárnyú is fészekhelyet foglalt a földön, és inzultálni kezdték az ugyanott szívesen tanyázó parlagit, aki ha akar, tud enni gólyát is, de ilyenkor nem akar semmit, csak átadni a helyet a mindenre elszánt gólyapárnak.

A náluk kétszer nagyobb darut az egyik nap úgy elverték, hogy azt hittem, holtan fekszik vérbefagyva a hátán. De csak az ijedtség és a sokk volt nagyobb, csak kisebb sérülései voltak a nyaki ütőere közelében. A gólyák értenek ehhez, sajnos a Nagyröpdében is volt a napokban egy ilyen halálos baleset. Ilyen, amikor nem engedjük szabadon a területet foglaló, hormonoktól robbanó gólyát. Mert nem engedhetünk szabadon arra nem alkalmasat. A nem kívánatos gólyapárt egy mentőállomásunkra telepítettük át, ott egyedül vannak, a darut összevarrtam, és pár napot a 9-es kórteremben pihent. Ő bent krúgatott, a másik kint krúgatott a röpdében. A kórtermi pihenő után, amikor már a gólyák kiegyeztek a sasokkal és a másik daruval a terület birtoklását illetően, áttettük a darvat a Nagyröpdébe. Izgalmas volt, mint minden áthelyezés. Ha hím, és majdnem ivarérett létére a másik is annak tartja, akkor bunyó lesz, ha tojó, akkor fészkelés. De nem lett semmi. Én is ott figyeltem órákig, és egy dolgozót is ráállítottam merítőhálóval, beavatkozásra készen. Odasomfordált az öreghez, az elzavarta, és azóta 5-10 méteres távolságot tartva krúgatnak mindketten a kintieknek.

Béke, és nyugalom honol a a
röpdékben. Emberi zajok nincsenek. Csend van. Túl nagy csend. Itt a
Madárparkban, a faluban és Hortobágyon. Autók sem járnak a 33-as főúton.
Mindenki csendben teszi a dolgát. Otthon. Mi is.

Dr. Déri János

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Pár napja kerestünk fuvart Budapestről Hortobágyra, egy kismadár ügyében. Nos, ő volt az, neki volt szüksége gyors segítségre. Önkéntesünknél, Patakfalvi Orsolya vette gondjaiba ezt a pici cinege fiókát, aki túl hamar indult útnak, kipottyant a fészekből, és ezzel kész is volt a gond. Eltört pici lába... Ilyen helyzetben gyors beavatkozásra van szükség! Ha nincs időben megfelelően rögzítve a törött csont, akkor deformálódik, később már nem forr össze rendesen, és ez végzetes következményekkel járhat. Szerencsére kérésünk meghallgatásra talált, Vandulek Csaba vállalta a gyors fuvart. Ez úton is köszönjük neki az áldozatkészséget, Orsolyának pedig az elsősegélyt, valamint a gondoskodást!

Átesett a műtéten, most már nincs baj. Szépen meggyógyul, és mire megtanul repülni, a lábán már látszódni sem fog a sérülés.

Adója 1%-ábal az ő gyógyulásához is hozzájárulhat! Adószámunk: 18557899-1-09

Lentebb a cinege fióka műtétjét mutatjuk be:

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

A madár lába ideiglenesen már rögzítve volt, hogy az utazás közben ne keletkezzen még nagyobb bár a törött lábon.

Azért áll keresztben a lába, mert eltörött, a lábszárat madaraknál nem elég sínezni, mert elmozdul. Műteni kell. Injekciós fecskendő a maszk az altatáshoz.

A legvékonyabb, 25 G jelű injekciós tű fért bele a csont velőüregébe, azzal csapoltuk össze a törött csontvégeket. A műtétet a törvégek feltárása, azaz vágás nélkül fedetten végeztük, a fertőzés lehetőségek csökkentés és a gyógyulás segítése érdekében. Térd felől beszúrva kellett beletalálni a lábszárcsont velőüregébe, amiben elég gyakorlott vagyunk. De vakon, tapintással beletalálni a másik, 1 mm átmérőjű törvégbe már nehezebb volt, de végül ez is sikerült.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

A tű felesleges részét levágtuk, és hogy körülötte ne rotálódjon a láb, távtartással a másikhoz rögzítettük.

A lábszárat, hogy a tollakat ne ragasszuk össze, előbb önmagához tapadó textil pólyával, majd erre ragasztott leukoplaszttal erősített távköztartóval korlátoztuk a mozgásban.

Így a lábak együtt mozognak, felül közelíteni alig tudja, ugrani igen, alul lépni is engedi.

Ébredés után először kicsit morcos volt, de egy perc múlva már enni kért. A műtét nem sokkal tartott tovább, mint ezt elolvasni. Azóta már meg is etettük. Köszönjük Patakfalvi Orsinak a mentést és a gondozást, és a Vandulek családnak a szállítást!

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Hortobágyon, a Kilenclyukú hídon ért baleset egy fehér gólyát. A szűk hídon egy autó elé került, a lába tört el. Mivel a Madárkórház a műemléknek is számító hídtól mindössze pár száz méterre található, hamar segítséget kapott. A baleset napján sínt, és gipszet is kapott, de a végleges megoldást az altatásos műtét jelentette számára. A beavatkozás nem volt egyszerű, de sikeres volt. A műtét utáni napon már lábra is állt a madár. Most egy, a gólyáknak fenntartott kórteremben lábadozik várva, hogy összeforrjon a törött csont. Várhatóan mintegy másfél hónap múlva eltávolíthatjuk a sebészi úton behelyezett rögzítőfémeket.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Lentebb a műtét részleteiről számolunk be:

A csont vég a lábfej közvetlen közelében szúrta ki a bőrt. Fél centi maradt a csüdcsont ízületi végéből rögzítésre. Az is ferdén hasadt. Ezért a szokásos belső, vagy külső fémes rögzítés nehéz, sőt a szokásos technikákkal szinte lehetetlen. Ezért tegnap megpróbáltam a röntgen kontrollal precízen illesztett csontok fölött a lábat leukoplaszttal és sínezéssel rögzíteni. A gólya használta a lábát, de közben elmozdította a csontvégeket. Ezért ma reggel korrigáltam és begipszeltem. De ez a megoldás sem bizonyult megfelelően stabilnak. A gipszet levágtam, és altatásos műtétbe kezdtünk.

Először kifertőtlenítettem, antibiotikumos infúzióval átmostam, majd bevarrtam a bőrsebet.

Az alig fél centis megmaradt csontrészen át 4 injekciós tűt fúrtam bele a másik törvégbe.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Végül 5 befúrt injekciós tű, és azokat egymáshoz rögzítő további 3 tű tartja össze fixen a csontvégeket.

A testtömeg viselésére fa spatulákkal síneztem be a lábát, melyeket leukoplaszttal rögzítettem több rétegben a befúrt injekciós tűkhöz. A járógipsz-szerű rögzítés tehermentesíti a lábfejet.

Az éjszakát egy tágas, de kibélelt és nyugodt dobozban töltötte, hogy kipihenhesse a fáradalmakat. Másnap délelőtt viszont nagy örömünkre felállt a dobozban.

Állapota megfelelően stabilnak bizonyult, így átrakhattuk kórtermünkbe.

Dr Déri János

Kérjük, amennyiben lehetőségetek engedi, ebben a nehéz időszakban segítsétek az ő gyógyulását is!

Átutalással a következő bankszámlaszámon járulhattok hozzá a gyógyításhoz:
HU50 59900029-10001868-00000000, Számlatulajdonos: Madárkórház Alapítvány

Lehetőség van telefonon keresztüli felajánlásra is:
Adományvonal: 13600, 17-es mellék! (1 hívás vagy 1 sms 500 ft-ot jelent betegeinknek) További információt itt találtok a támogatás menetéről: https://madarpark.blog.hu/2020/01/10/egy_hivas_eleteket_menthet

Amennyiben online, bankkártya segítségével küldenétek támogatást, úgy az alábbi felületen tudjátok megtenni:

És természetesen ne feledkezzetek meg adótok 1%-áról sem!
Adószámunk: 18557899-1-09

Ha anyagi helyzetetek most nem engedi meg, hogy a fenti lehetőségekkel éljetek, úgy a lelki támasz is sokat dob lelkesedésünkön. Pár jó szó néha bárminél többet ér!

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">