December hatodik napján egy fiatal tollruhás bakcsó (Nychticorax nychticorax) érkezett hozzánk szárnytöréssel, igen rossz kondícióval. A bakcsók legkésőbb október végén elvonulnak dél felé, melegigényes faj, ezért feltételezhetően a törést jóval régebben szenvedte el, mint mikor bekerült és a rossz időjárási körülményeknek, valamint a halak vermelésének köszönhetően gyengült le.

A bakcsó Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke százezer Forint, hazánkban erős állománnyal rendelkezik, viszont tőlünk nyugatabbra, valamint Európa más részein ritkulóban van. Többnyire halakkal táplálkozik a mocsaras területeken, de nagy számban fogyaszt hüllőket, kétéltűeket és vízirovarokat is. Telepesen fészkel, jellemzően ártéri erdők gémtelepein, néhol azonban a sűrű nádasokban lát költéshez. Fészekalja 3- 5 tojást számlál, évente egyszer szaporodik.

Népi neve többek között a vakvarjúcska, vagy kvakvarjú/kvakvarjúcska, ami jellegzetes hangjából ered. Ezt többnyire éjszaka hallatja a táplálkozóterületek felé igyekezve, hangzása krákogó, rekedtes "KVAKK". Ismert népi mondókánkban is ő szerepel, igaz, a vak- valószínűleg "kvak-" volt eredetileg.
 Bakcsónk, rossz kondíciója ellenére ügyesen táplálkozik, állapota javulásával a szárnyát megműtjük és reménykedünk benne, hogy tavasszal, március végén ő is csatlakozhat a mocsárrengetegekben élő társaihoz.

Kiss Balázs