Madárkórház Alapítvány

Sashalál

2009. november 30. - Madárkórház

 A sasmérgezők még mindig nem álltak le.

Július 31-én, szombaton mérgezés gyanúval a hortobágyi Madárkórházba fiatal parlagi sas (Aquila heliaca) érkezett a Bükki Nemzeti Park területéről. A sas végstádiumban, mozgásképtelenül került be. A tünetek alapján szerves foszforsav észter hatóanyagú rovarirtószer mérgezés gyanúja merült fel: nyálzás, hányás, hasmenés és görcsök mellett szűk és fényre nem reagáló pupilla, amit az ellenszer, az atropin injekció beadását követő teljes javulás is megerősített.

De sajnos hozzátartozik a mérgezés lefolyásához egy késői idegrendszeri hatás, mely a látszólagos gyógyulás után jó pár nappal jelentkezik. A méreg ugyanis az idegsejtek nyúlványait körülfogó, azokat védő mielin hüvelyt alkotó gliasejteket károsítva állandó ingerületben tarthatja az idegeket, mely tartós idegrendszeri károsodást okozhat. Erre nem hat az atropin. Elviekben nem is gyógyítható, de évekkel ezelőtt volt egy rétisasunk, mely három éven át tekergette a nyakát, amíg mégis sikerült meggyógyítani. Emiatt nem szabad idejekorán szabadon engedni a szerves foszfátészter mérgezésből gyógyult betegeket.

Készültünk rá, igyekeztünk gyógyszeresen (B vitaminokkal, májvédő szerekkel) megelőzni, de nem sikerült. Az előző nap még teljesen egészségesnek látszó sas reggelre elkezdte kissé félrefordítva tartani a fejét, majd jobb oldalára megbillent. A tünetek fokozatosan és gyorsan erősödtek, végül fejét a hátára hajtva, és 180 fokkal fordítva tartva, farkát szétnyitva és felcsapva, szárnyát széttárva, görcsös rohamokban vergődött a földön. Adagoltuk az ellenszert, az idegrendszeri tünetek kezelésére alkalmas készítményeket, a görcsrohamok csillapítására a nyugtatót, gyártattunk homeopátiás szereket is, de hiába, két nap múlva elhullott.

 

Jelenleg az MGSZH Diagnosztikai Igazgatóságán végzik a toxikológiai vizsgálatot

 

A mérgezési tünetekkel hozzánk érkező betegek eddig mintegy 80%-os eséllyel gyógyultak, többnyire a forgalomból már kivont talajfertőtlenítő karbofurán, és az utóbbi időben gyakoribb gyomirtó és rágcsálóirtó szerek okozta mérgezésből.

A mérgezett ragadozók legtöbb esetben szándékosan, rókáknak, vagy más dúvadaknak szánt csalétekbe rejtett méreg áldozatai. Ahogy a másnak szánt csalétket felveszik közvetlenül, vagy közvetve a sasok, úgy más vadászható faj is hozzájuthat.

A méreg a táplálékláncon keresztül az élelmiszerláncba jutva az emberi egészségre is káros lehet. Ezt kísérletesen is bizonyítottuk az Állatorvosi Kar Gyógyszertani és Toxikológiai tanszékén, ahogy több tudományos közleményünkben is szerepelt.

A további mérgezések megelőzése céljából a Bükki Nemzeti Park, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a helyi vadásztársaság és a Madárkórház Alapítvány önkéntesei segítségével a beérkezés másnapján alaposan átkutattuk a mérgezett sas megtalálásának helyszínét, az esetleges csalétket és további betegeket vagy hullákat keresve. Mintegy öt négyzetkilométer területet néztünk át szinte méterről méterre a 35 fokos melegben, gabonatarlón, nádban, fák alatt és embermagasságú aljnövényzetben, de semmit nem találtunk. Ez nem jelenti azt, hogy nincs vagy nem is volt méreg, vagy más áldozat, de a nyári vegetációban szinte esélytelen megtalálni.

A szülők és a testvére még ott voltak a fészek közelében. Reméljük, hogy ők sem találják meg.

Dr. Déri János

Madárkórház Alapítvány állatorvosa

A bejegyzés trackback címe:

https://madarpark.blog.hu/api/trackback/id/tr912835020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.