Ölyv létére közel két méteres a szárnyfesztávolsága a kígyászölyvnek, ez is mutatja, hogy nem igazi ölyv, sőt csak nevében az. Hazánkban ritka madárnak számít, főleg a nyílt, napos, facsoportokkal és bozótosokkal ritkán benőtt vidéket kedveli, az úgynevezett fás legelőket, melyek területe az ármentesítést követően hazánkban nagyon beszűkült, alig 20-30 pár költ nálunk. Nálunk előnyben részesíti a melegebb, déli és keleti kitettségű fenyveseket és elegyes erdőket, a költő párok nagy része fekete és erdei fenyőn költ, de minden évben akad néhány lombhullató fán fészkelő is, főleg kocsánytalan tölgy fagyöngy koszorújában. Fészke rendkívül kicsi a madár méretéhez képest. Mindössze egy tojást rak. A tojó 45-47 nap alatt kelti ki, az első hetekben a hím gondozza azt. A fióka tízhetes korában lesz röpképes. Táplálékspecialista, főként kígyókkal és más hüllőkkel, esetenként kisemlősökkel táplálkozik. Akár kétméteres erdei siklót is képes elejteni. A Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó Fülöpháza közelében egy tanyán találtak rá Szűcs Istvánék (a képen) erre a szárnytörött példányra augusztus végén. Maguk hozták el a kórházba és aggódták velünk együtt végig a műtétet, amiről ma már tudjuk, hogy sikeres lett, csontja összeforrt, rehabilitációja után eldől, alkalmas lesz-e szabad életre.

Konyhás István