Tegnap hosszú útra indult a Madárkórház Alapítvány "különítménye".
Történetünk első számú főhőse a március közepén Komárom mellett talált uhu. (Lásd korábbi cikkünk: ITT) A feltehetőleg gázolás miatt agyrázkódást szenvedett bagoly felépült. Pár nap pihenés a sötétben, majd egy kórteremben, és már sikeresen repül, vadászik és táplálkozik. Elérkezett az idő, hogy útjára bocsássuk. Reggel egy utolsó vizsgálat után elhelyeztük egy kényelmes dobozban, majd irány a Gerecse! Fontos, hogy a baglyot minél közelebb engedjük szabadon a megtalálás helyéhez, hisz az Uhuk ritkán távolodnak el revírjüktől, így nem talált volna haza. Párja feltehetőleg az utódok felnevelésén fáradozik, szerencsére már nem sokáig egyedül. Ezt az utat már megtette Hortobágyig, így nem okozott számára problémát a hosszas autózás Tatán és Dunaalmáson keresztül a festői szépségű Gerecse Tájvédelmi körzetig. Bikolpuszta határában találkoztunk kísérőinkkel, köztük Csonka Péterrel a Duna Ipoly Nemzeti Park tájegységvetzetőjével, aki mesés sziklákkal, szurdokokkal övezett régi kőfejtőhöz vezetett minket. A terület nem esik messze baglyunk feltételezett költőhelyétől, ugyanakkor védett, kíváló indulópont számára. A madár későbbi nyomon követhetősége céljából a gyűrűt Krug Tibor helyezte fel, majd a megtisztelő pillanat stílusosan a megtalálóra, Gróf Tamásra hárult. Picit ücsörgött előttünk, majd halk szárnysuhogással tova lendült. Sok sikert kívánunk neki!
Videó + fotók:
A Tv2 Tények adása:
Történetünk második hőse a tatai Cseke tónál fejbe lőtt kacsa. (Bővebb cikk a sérült récéről magazinunkban ITT!) A Gerecse után következő állomásunk Tata volt. Ismét kísérletet tettünk a madár befogására. Kitelepültünk a partra álcaruhában, merítő és dobóhálókkal. Csalétek ezúttal is zsömle volt. Sajnos ez az akció kevésbé volt sikeres, mint baglyunk története. Nem jártunk sikerrel. Ami megnyugtatott minket, hogy továbbra is jó formában van. Mivel szokatlan "ékével" rengeteg környékbeli, valamint természetvédő figyelmét felkeltette , az utóbbi hetekben nagyon "dörzsöltté" vált. Horgászok elmondása szerint békésen táplálkozik, sütkérezik a napon egész addig, míg valaki a befogására érkezik. Ekkor hirtelen felröppen, és a tó közepéig meg sem áll. Ez köszönhető a túlzott "népszerűségének" is. Helyiek elmondása alapján valaki "vérdíjat" tűzött ki rá, 25 ezer forintot ajánlottak fel annak, aki befogja. A hír természetesen nem igaz, azonban rengetegen kergetik miatta szegény madarat.
Sötétedésig még figyeltük, majd indultunk következő állomásunkra.
Fotók a Cseke tónál:
Harmadik hősünk, egy gerinc-törött erdei fülesbagoly. Hazafele utazva Budapest alól kaptuk az értesítést, hogy Ercsiben a vasútállomás melletti töltésen egy baglyot találtak. A helyszínre érve nyomban megvizsgáltuk a madarat. Lábai lebénultak, valamint egyik ágyékcsigolyája kiállt a többi közül. A vonat üthette el. A tojó fülesbagoly kopaszított hasa arra utalt, hogy fiókái várják fészkében... Párja a mellettünk lévő fán huhogott. Mivel az erdei fülesbaglyoknál többnyire a tojó költ, a fiókák miatt is aggódtunk. Kollégánk, ezúttal negyedik hősünk a sötétben megmászta a lehetséges fákat fészek után kutatva. Sajnos galamb fészken kívül mást nem találtunk, de vendéglátóink biztosítottak minket arról, hogy nyitva tartják a szemüket.
Éjfélt ütött az óra, mikor átléptük a Madárpark kapuját. Első utunk a műtőbe vezetett, ahol elláttuk fülesünket. Gerinc sérülésből ritka, hogy madarak felépüljenek, de nem lehetetlen. Hősünk esete először elkeserített, majd reménnyel kecsegtetett. A kiálló csigolyát vissza lehetett pattintani a helyére. Bár a legtöbb esetben idáig mindig eljutunk, de az idegek általában ilyenkor már maradandóan károsodnak. A beavatkozás után viszont kisbaglyunk lába megindult! Állni persze nem tud még rajta, de már mozgatta. Talán lesznek még csodák? Nem tudjuk...
... De vele álmodtunk!
Déri Balázs
